Egy virágszál emlékére! (Gesztenné Ferenczi Éva emlékére) Mikor kezdi éltét egy pici kis virágszál még nem is sejti, hogy mi minden, mi rá vár, kibontja kis szirmát, mosolyog a világra mosolyra derítve mindazt, aki látta. Sütkérezve napban, nőve az esőtől, gyönyörű növénnyé, egy csodává serdül tudja mi a célja, álmait is éli mosolya varázsát senkitől sem félti. Aztán zord vihar jő, tépi, rázza, rágja szirmai lehullnak, szára földbe ázva emelné a fejét, állna régi fényben de erejét a vihar sajnos már elvitte. Tépázott szirmokkal, sárban ázó levelekkel hiába süt a nap, ő már nem éled fel mosolya elhalt, ereje elhagyta végleg a kis virágszálnak csak emléke, mi élhet! 2012. július 26. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Arhívum
October 2015
Kategóriák |