Csak egy pillanat Jó idő van, egyszercsak eltűnik a nap, elfedte egy felhő, csak egy pillanat és újra ragyogó kék az ég. Ekkor felsír egy kisgyerek, csak egy pillanat anyja mellette áll, és az ölébe húzza. Vigasztalva nyalja meg kezét egy kiskutya, csak egy pillanat és átszalad a téren egy macska, mit a kutya, gyereket feledve kergetni kezd, csak egy pillanat és nincsen már sehol, nem látni már csak táncot járó bokrokat, csak egy pillanat És egy riadt galamb száll fel onnan nyugodtabb helyet keresve, csak egy pillanat éss újra leszáll egy magas diófa legfelső ágán. Párja mellé és turbékolni kezd, csak egy pillanat mit megles egy vén anyó, és a régi szép időkre gondol. Hogy nem volt más, csak egy pillanat mikor rá kellett ébrednie, egyedül van a házban, ahol családjával élt, csak egy pillanat és kisunoka fogja kézen a nagymamát. Kérdezve tőle egy virág nevét, csak egy pillanat és ölébe kapja, meglesik nevetve a rejtélyes tulipánt, csak egy pillanat és a gyerek felnő, nem kérdez már butaságokat. Megismerve a felnőttek világát, csak egy pillanat az ő haja is lassan megőszül, és egy padon ülve nézi a sárkányt eregető gyereket, csak egy pillanat. A sárkány elszáll, repülne fel a napig ha el nem kapná a zsineget, csak egy pillanat a gyerek újra ugrál, és nevet, gondtalanul sárkányt ereget és ekkor hirtelen eltűnik a nap, de nincs baj, csak egy pillanat. 2000. április 11. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Arhívum
October 2015
Kategóriák |