Hamis barátság Valakit úgy hívunk, kedves barátnőm úgy gondoljuk, ismerjük őt, kedvel minket, örül, hogy vagyunk, aztán hirtelen egy nagyot koppanunk. Igaz, azt mondja, milyen jó hogy vagy, mindent elmondhatok, mindent meghallgatsz, milyen jó, hogy meghallgatsz, nem ítélsz el engem, ebben a nagy gondban tanácsot adsz nekem. Közben pedig azt gondolja, te milyen hülye vagy, én csak fecsegek, te meg egy kuka vagy, amibe bedobhatok bármit és te beveszed, nem dobsz ki semmit. Azt mondja neked, gyere, sétálj velem, -gyere, hogy lássák, szebb vagyok tőled, gyere, hogy felvidíts engemet -hülyeségeden legalább nevetek. Kérlek, hallgass meg, nagy az én gondom, másnak nem tudom, de neked elmondom elmesél egy-két történetet, és figyeli, látszik rajtad, hogy szeretnél a helyében lenni. | Csak mesél, hogy bizonyítsa ér valamit, lóvá tud tenni, ha akar, bárkit rosszabb, mint gyűlölt ellenséged, az legalább szemedbe mondja, nem kedvel téged. Azt gondolod, van egy jó barátnőd, minden gondodat értő, megértő és kiderül, hogy álnok kígyót melengetsz, pedig az évek során lassan neki felengedsz. Elárulod rejtegetett titkodat, és nem tudod, hogy gondolatban kikacag elárul téged, amikor csak lehet és a hátad mögött mindenkivel nevet. Tudja, hogy szíved kiért lobog, mit szeretnél kapni, mitől lennél boldog, ő ezt nem értheti, mindene megvan amire egy lány valaha is vágyhat. Irigylik tőled, milyen jó barátnőd van, pedig irigylésre méltó egyáltalán nem vagy, mert azt műveli veled, amit mással ellensége sem, hátba támad téged, mert te engeded. Ha te, álnok barátnő magadra ismernél, imádkozhatsz, de helyed úgy sem lesz Istennél az ilyen embert leveti a föld, nem fogadja be az ég, és az ilyen álnok lélek a pokol tüzén örökké ég. 1998. szeptember 16.-17. |
Comments are closed.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Arhívum
October 2015
Kategóriák |