Kinyitod a szemed, és egy újabb napra ébredsz. Kikászálódsz a fürdőbe, megmosod az arcod, a fogad, megfésülködsz, és a tükörbe nézel. Felveszed az aznapra szóló legszebb mosolyod. Igen, jól olvastad, az aznapra szólót. Mert az emberi éned az elfárad benned, és mindennap elölről kell kezded, de az ISTENI részed fáradhatatlan és örök! Hagyd, hogy lássa a világ! Mikor mosolyogsz, a lelked kukucskál ki a világra, mutasd meg ki vagy TE! |
Amit szeretnék
Azt szeretném, ha mindaz, amire vágyom, valósággá válna. Az, akit szeretek, felvállalná önmaga, és mások előtt, hogy ugyanígy érez. Azt szeretném, ha az életünket mindkettőnk boldogságává tudnám varázsolni. Szeretném tudni azt, hogy mellettem van a föld legjobb lelkű embere. Ő az, akit szeretek, ő az én párom, tőle lesznek gyerekeim, és vele töltöm életem hátralévő 50-60 évét. Szeretném, hogy azok a családtagjaim, akikre most gondolok, mind velem együtt tudjanak örülni nagyon sokáig, annak, hogy élnek! Ha az életükbe szeretet, béke, és nyugalom költözne. Szeretném, ha a gondok, amik jönnek, csak rövid időre árnyékolják be napjainkat! Szeretni szeretnék, mindenkinek, akivel csak dolgom adódik ebben az életben, csak szeretetet szeretnék adni, örömet, és mosolyt az arcukra! Kérlek titeket angyalok, kérlek téged, Uram, hogy add meg számomra a lehetőséget, hogy az Utat, amit kijelöltél számomra, bátran, hittel, és alázattal teljesíthessem; hogy amit én nem tudok teljesíteni, ahhoz hajlandó legyek elfogadni a segítséget, hogy elismerjem mások tudását, és hogy Mindenkit láthassak a Te szemeddel! Minden helyzetben, és minden emberben szeretném felismerni a te szándékodat! Köszönöm a lehetőségeimet, a tudásomat, a szeretetet, amit kapok, és amit adni képes vagyok! Köszönöm a családomat, az állásomat, a csoportokat, a barátaimat, a szívszerelmemet, az életemet! Hálás vagyok Neked mindenért, és mindenkiért! Kérlek add meg nekem, hogy mindennap ugyanígy tudjak érezni! Ámen!
Csak várjuk, hogy valami történjen, és mi magunk sem teszünk semmit. Minden úgy kezdődik el, ha valaki lép, és miért kell megvárnunk, hogy a másik legyen az? Miért nem kérdezzük meg mi, hogy mi bántja, ahelyett, hogy később azt mondanánk, hogy nem beszél meg velünk semmit? Miért nem adunk neki egy mosolyt, minthogy azt mondanánk már megint rám sem néz...?
Miért nem mondom neki, és kérdezem meg tőle (nemcsak a szerelmesemre vonatkoztatva), hogy 'Szeretlek, milyen napod volt?', ahelyett, hogy később azt mondanánk, 'Persze, menj csak, mert a Jóska-Pista majd meghallgat téged, ugye?!'.... A különbség az, ahogyan megközelítjük a dolgainkat, és az embereket az életünkben! Vagyis a változás, amit a világban látni szeretnék, az velem kezdődik!
Mindenki várja az Érzést, és amikor ott van, teli szájjal mosolyogva, élvezettel és örömmel ugranak bele, csakhogy az egy másik ember által válik teljessé, kell hozzá Ő, a másik. Aki ember.
Hibázik, hozza magával a múltját, a félelmeit, a rossz berögzüléseket, a helyesnek vélt reakciókat..., és cselekszik dolgokat, kimond, leír szavakat, amelyek szinte azonnal képesek tönkretenni a Varázst. Amiben Ők ketten éltek. A MI varázsa foszlik szét, ha hagyják. Ha nincs bocsáss meg, és nincs megbocsátok, ha nincs szeretlek, és én is szeretlek téged. Akkor az egész a semmibe foszlik, és ugyanolyan szürke lesz ismét minden. A Csodák általatok maradnak életben. Emberek, ébresztő! Ami volt, elmúlt. Ez egy új, szebb világ lehet, ha tesztek érte. Másképp, mint eddig.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! KategóriákArhívum
September 2015
|