Csak várjuk, hogy valami történjen, és mi magunk sem teszünk semmit. Minden úgy kezdődik el, ha valaki lép, és miért kell megvárnunk, hogy a másik legyen az? Miért nem kérdezzük meg mi, hogy mi bántja, ahelyett, hogy később azt mondanánk, hogy nem beszél meg velünk semmit? Miért nem adunk neki egy mosolyt, minthogy azt mondanánk már megint rám sem néz...?
Miért nem mondom neki, és kérdezem meg tőle (nemcsak a szerelmesemre vonatkoztatva), hogy 'Szeretlek, milyen napod volt?', ahelyett, hogy később azt mondanánk, 'Persze, menj csak, mert a Jóska-Pista majd meghallgat téged, ugye?!'....
A különbség az, ahogyan megközelítjük a dolgainkat, és az embereket az életünkben! Vagyis a változás, amit a világban látni szeretnék, az velem kezdődik!
Miért nem mondom neki, és kérdezem meg tőle (nemcsak a szerelmesemre vonatkoztatva), hogy 'Szeretlek, milyen napod volt?', ahelyett, hogy később azt mondanánk, 'Persze, menj csak, mert a Jóska-Pista majd meghallgat téged, ugye?!'....
A különbség az, ahogyan megközelítjük a dolgainkat, és az embereket az életünkben! Vagyis a változás, amit a világban látni szeretnék, az velem kezdődik!