Kimondatlan szavak Torkomon akadt szavak, melyek kimondása fájdalmat okozott volna neked vagy nekem már nem tudom. Megszülettek, de el nem hangoztak létük nem nyert értelmet soha meddő próbálkozás lett volna csupán, hogy hangjuk elérjen hozzád. Csak gyűltek, nőttek suttogásból kiáltássá fejlődtek, és dühükkel majd' megöltek. Súgták volna, kértek volna, vártak volna, de nem mondtam ki őket. Nem akartam, hogy bántsanak, hogy váltsanak, hogy bármit elvárjanak. Ne érezd élüket, inkább lenyeltem és vágtak engem, hisz bennem születtek, de nem adtam életet nekik. Elvetélt gyermekként akadtak torkomon nem volt, mit tennem, ki kellett törjenek, hol csak sírva súgtam, hol fejedhez vágtam őket. | És éltek, léteztek már nem engem büntettek, halálra martak minket. És már nem születnek, már nem is fojtanak, nem fájnak, nem szavak. Csak légüres tér, egy buborék, hol újabb szavak várnak születésre, hogy valakinek kimondhassam őket. Egyszer talán lesz kinek... 2010. február 26. |
Emlékedbe bújva
Egyszer leszek szerelmes újra, de addig rejtőznék emlékedbe bújva, nem akarsz engem, és én sem téged, de mégis, ha a múltba visszanézek tudom, hogy ezt akarom átélni újra, s rájövök emlékedbe bújva, hogy amit most élek nem felel meg nekem, amire a szívem mélyén vágyom, ezt feledve, újra meglelem. Hozzád bújva, átölelve téged a boldogságot, ha kell, újraélem keresni tovább, erőt ad a tudat, ha fájó lelkem kezed után kutat, ami átölel engem, és burokba zár, és elfelejtem, hogy lelkem sajogva fáj. Illatodban érzem a szerelem illatát, ami nem valódi a múltban éltem át, mégis ha tavaszi délután eső csepereg eszembe jut, hogy sétáltam teveled… Hogy boldogságom most nem más, csak illúzió, meglehet sőt bizonyos, de enélkül nem akarom élni az életet. Szerelmes, boldog, vidám az élet? Lesz egyszer újra, de addig, hogy éljek? Tudom, hisz akarom, leszek szerelmes újra De addig rejtőznék emlékedbe bújva… 2010. január 3.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|