Már tudom, mi volt Több év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, nem szerelem, amit irántad érzek. Ez csak egy lassan múló rajongás, mint színészért, zenészért rajong más, múló ábránd, s ma már csak egy emlék. S mint tudjuk, az emlék, csak kis fénykép, elmosódik, már nem tudjuk, mi volt. Tudnunk kell-e, hogy az mit ábrázolt? | Néhány hang, néhány pillanat, pár szó, ennyi csak, mi nekem rólad szólt. Milyen volt az, mikor láttalak? Mintha éjjel felkelt volna a nap, az összes csillag a földön ragyogna. Ezt a ritka látomást meguntam. Köszönök, de képed bennem él még, mikor mosódik el ez a fénykép? 1998. október 22. |
Emlékedbe bújva
Egyszer leszek szerelmes újra, de addig rejtőznék emlékedbe bújva, nem akarsz engem, és én sem téged, de mégis, ha a múltba visszanézek tudom, hogy ezt akarom átélni újra, s rájövök emlékedbe bújva, hogy amit most élek nem felel meg nekem, amire a szívem mélyén vágyom, ezt feledve, újra meglelem. Hozzád bújva, átölelve téged a boldogságot, ha kell, újraélem keresni tovább, erőt ad a tudat, ha fájó lelkem kezed után kutat, ami átölel engem, és burokba zár, és elfelejtem, hogy lelkem sajogva fáj. Illatodban érzem a szerelem illatát, ami nem valódi a múltban éltem át, mégis ha tavaszi délután eső csepereg eszembe jut, hogy sétáltam teveled… Hogy boldogságom most nem más, csak illúzió, meglehet sőt bizonyos, de enélkül nem akarom élni az életet. Szerelmes, boldog, vidám az élet? Lesz egyszer újra, de addig, hogy éljek? Tudom, hisz akarom, leszek szerelmes újra De addig rejtőznék emlékedbe bújva… 2010. január 3.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|