Levél egy ismeretlennek Ülök e fehér papírlap fölött, némán, elgondolkozva, mit is írhatnék, és hirtelen a papírról két szemed néz rám ó, bárcsak engem valóban így néznél. Ülök, és szeretném tudni, mit írjak neked, nem is emlékszel rám talán, mit írhatnék, mi ismerős lehet, amiről eszedbe jut a nyári délután. | Ülök, és sajnálom, hogy nem vagyok szellem, hogy időt és teret átrepülhetnék, és mikor megérkeznék, ott lennék veled, újra előtted emberré válhatnék. Ülök, és míg ezek az eszembe jutnak, besüt a nap az ablakomon, üzenj vissza nekem a holddal, ha átadják levelem a csillagok. 1998. szeptember 23. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|