Színház az egész világ Egy éve már csak hülyének nézel rángatsz dróton, mintha báb lennék. Átvágtál a palánkon, mint a …, de nem lényeg “Megy ez nekünk, ha még szeretnénk”. Gondolod te, hogy a látszatnak élek játszunk egy párt a családnak, a világnak, de köztünk közben nincsenek érzések szavak, gondolatok, de még a szándék is hibádznak. Fogalmam sincs mindarról, mit akartál tőlem mást gondoltál, és mást mondott a szád, és ahogy lehetett eltűntél mellőle, még csak nem is őrizted a kapcsolat látszatát. Amíg másoknak játszottunk színházat szerettél nagyon, én vagyok az életed, de amint legördült a függöny, taps és továbbra is egyedül élhetek. Felejtsek el több, mint négy évet mert ha nem, akkor sem lesz magyarázat! Valaki elmondhatná, miről szólt eddig az élet nagyon kíváncsi lennék, mi a válasz! Terveztük a jövőt, lesz gyerekünk, házunk, és annyira szép lesz az élet... Most olyan jeges a hangulat, hogy szinte fázunk, én meg valamit mindig félreértek! Bár ha igazán végiggondolom az elmúlt időt, én beszéltem csupán, és te bólintottál, talán…?! De ha nem akartál semmit, miért nem mondtad előbb vagy a gerinc nem emberi tulajdonság? 2010. január 17. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|