Nyughatag
Egyszer egy hajnalon álmatlan hallgatom álmaid neszét. Egyszercsak hallhatom mi végre, angyalom nem tudom, nem én... Nevetésed töri meg csendem nekem ez olyan kedves mágikus pillanat. Szememre csak lassan jött álom de most, hogy álmod látom a képek elillannak, Nyomukban vágyom én melléd oda, hol fellellek, mely rég volt édes lakunk. Álmunkban a lélek átjár ébren meg szemedben látván belőle ízelítőt kapunk. Édenkert, ez vár ránk újra szeretlek, és szívem húrja peng, rezdül. Érintés, csókok, és szavak lelkem, és lelked szabad nem zendül. 2014. június 2. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|