Lélekfelek Amikor az égi lélek a földre leszakad két emberré válik, kiket elszakít a pillanat mikor eljön a megszületésük ideje és elfelejtik azt, mi mindennek veleje élik földi létük, szenvedik a szavakat hamis szerelmeket, átkozott balsorsukat ha szerencsések talán néha boldog perceket kaphatnak azoktól, kikkel földi énjük megesett. Míg el nem jő a tudatuknak kinyílása végre mikor szívből vágynak már a jóra és a szépre amikor már érzik döntéseik súlyát, és erejét vágyják látni újra az égi tiszta igaz fényt mikor azt keresik már, aki ragyog a tömegből akiről érzik már, hogy más, mint egy az ezerből akiről tudják, hogy létezik, bár még nem látják őt amikor érzik a mindent teremtő isteni szent erőt. | Akkor jön el ideje, hogy újra éljen az egy lélek akkor jön el ideje, hogy elégjen a múlt, a félek akkor jön el ideje, hogy az igazi szeretet elindítsa egymás felé a széthasad lélekfeleket akik lépik a lépteket, és csak érzik, hogy jó, mi vár és mindennek ellenére azt mondják, megérte várni rá semmi nem volt hiába, szívükben még ég a tűz az olthatatlan láng, mi egymás felé űz. Ekkor felismerik önmagukat a másikban ekkor a szívük már egy ritmusra dobban ekkor már nincs kérdés, nincs féltés, és nem értem ekkor már csak az van, hogy itt mélyen benn érzem te vagy a társam, kivel mindig együtt éltem valamikor régen, és majdan az öröklétben mindenek felett álló ősi szent kötelék köti össze újra már a két ember szép szívét. 2013. augusztus 31. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|