Jégkirálynő Valahol messze, túl sok csillagon, egyedül bolygóján, egy lány lakott. Bolygója felszínén élőt nem találsz, megtaláltad magát a fagy lakát. Valamikor ez volt a boldogság-sziget érzőn dobogott a jégkirálynő szíve, kertjében dúsan nyílott a rózsa nagyon is égett forró ajkainak csókja. Álmai voltak, amik valóra válhatnak hírét sem ismerte búnak, bánatnak, de álmait annak adta, aki nem érdemelte, és őt becsapta, szerelmet hazudott minden csókja, és nem volt hízelgésnél egyéb a bókja. Így a lánynak ébrednie kellett, ébredésekor a bolygó fagyni kezdett, lefagytak a rózsák színes szirmai, mosolyra nem nyíltak a lány ajkai. Pillái alól könnyek szivárognak, elérve a jégfelszínt gyöngyökként kopognak. Az álnok hazug már régen messze jár, és a lány sem várja vissza már, de hiszékenységéért csúnyán fizetett, mert a szíve nem fagy meg soha, sohasem. 2000. augusztus 5. |
Comments are closed.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|