Kimondatlan szavak Torkomon akadt szavak, melyek kimondása fájdalmat okozott volna neked vagy nekem már nem tudom. Megszülettek, de el nem hangoztak létük nem nyert értelmet soha meddő próbálkozás lett volna csupán, hogy hangjuk elérjen hozzád. Csak gyűltek, nőttek suttogásból kiáltássá fejlődtek, és dühükkel majd' megöltek. Súgták volna, kértek volna, vártak volna, de nem mondtam ki őket. Nem akartam, hogy bántsanak, hogy váltsanak, hogy bármit elvárjanak. Ne érezd élüket, inkább lenyeltem és vágtak engem, hisz bennem születtek, de nem adtam életet nekik. Elvetélt gyermekként akadtak torkomon nem volt, mit tennem, ki kellett törjenek, hol csak sírva súgtam, hol fejedhez vágtam őket. | És éltek, léteztek már nem engem büntettek, halálra martak minket. És már nem születnek, már nem is fojtanak, nem fájnak, nem szavak. Csak légüres tér, egy buborék, hol újabb szavak várnak születésre, hogy valakinek kimondhassam őket. Egyszer talán lesz kinek... 2010. február 26. |
Comments are closed.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Kategóriák
All
Arhívum
September 2015
|