Apa, te tudod... Apa, te tudod a választ mindenre benned van meg a tudás, hogy választ adj kérdésre ezer meg egy hangzott el, mióta csak élek kezdve onnan, hogy a szám beszédre képes. Apa, a fű mitől nő nagyra? miért van szüksége vízre a babnak? ezt most, ha megragasztod, olyan lesz, mint régen? miért nem mosolyog az a néni a képen? Apa, sok kérdés, mire magad sem tudtad a választ mégis, a szememben te voltál, kit a kérdés nem fáraszt akihez mehettem, ha nem tudtam, merre tovább vagy csak ott voltál, ha azt hittem, nincsen tovább. Apa, elteltek az évek, és én felnőttem kérdéseimre akadt válasz, és egyedül döntöttem és nélküled talán nem az igazit találtam sokszor de ezzel jár, ha az ember kirepül otthonról. Apa, tudom, aggódtál sokszor értem vártad, hogy tegyem, de tanácsod nem kértem mentem, és tettem, mit helyesnek találtam és ha falnak ütköztem, akkor sem hátráltam. Apa, megtanultam, a fal néha csak látszat van ott talán ajtó, nem is kell varázslat csak jól meg kell nézni, a kilincsre akad kezed és ha jól figyelsz, minden ajtó a jó irányba vezet. Apa, mit mondhatnék, van itt még egy kérdés mondtam-e elégszer, köszönöm a féltést, az idődet, óvó tekinteted, a dolgos két kezedet, Apa, te tudod-e, hogy nagyon szeretlek? 2014. május 25. |
|