Valóban jó... Egyszer egy asszony, mikor megszülettem azt mondta nekem: "édes kicsi szentem, majd én fogom kezed, vezetlek az úton ami szép a létben, azt mind megmutatom" -ezt ígérte ő, mikor keresztvízbe tartott, hogy élete példa lesz, ha azt megfogadom, meglátom, milyen jó embernek lenni, minden teremtett lelket szívből szeretni, a felhő felett meglátni a kék eget, megtanít rá, hogy a rossz után jó jöhet. | De elteltek az évek, és én színét se láttam viszont fogta kezem más, jó példát szolgálva, szerető testvérként, áldott jó anyaként láttam minden napját, és ez az a példakép mit érdemesnek találok továbbvinni egy életen, és hogy ő ezt nem hiszi, én nem nézhetem tehát ezen sorok most neki szólnak szívből jól vizsgázott ő már immár az életből, áldott drága kezét százszor simogatnám, ez neki szól most: ő az én igazi "keresztanyám". 2012. május 6. |
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! ArhívumKategóriák
All
|