Visszatérés Kilencet üt az óra a ház már retteg nem térhetnek nyugovóra a rettegő lelkek. Félnek az éjféltől, egy hete tart már, aznap éjjeltől, hogy eltemették a nagymamát. Egy hete retteg a család, mikor közelg az éjfél, az apa, az anya, a kislány saját árnyékától is fél. Akkor éjjel történt először az egész, mióta eltemették, tart ez a szörnyűség. Az első éjjelen, besötétült az ég, a nagymama megjelent, de senkivel nem beszélt. Szörnyű volt újra látni, járkál a házban, lépteit hallani a gyászoló családnak. Másnap éjjel újabb szellem jött a nagymamával, ötven éve történteket játszák nagypapával. Ötven éve voltak fiatalok, boldogan éltek, gazdagok voltak és boldogok, mint a szép mesékben. Harmadnapon egy új alak csókolja a nagyit senki sem ismerte fel azt az ismeretlen valakit. | A nagypapa nem volt sehol, a nagyi kacéran nevet, a kertész szabadon bókol, csábításának a nagyi engedett. Negyednapon újra jöttek, mind a hárman vannak, a nagypapa elkapta őket, s gyorsan pisztolyt ragad. Mielőtt még szólhatnának, lelövi a kertészt, nem marad semmi a mamának szól egy újabb lövés. S fekszik a nagypapa, a kertész is vele, egyedül a nagymama, s kicsi gyermeke. Ötödik és hatodik nap, csak a nagymama jött, szomorú az ő arca, s szemébe könny szökött. Nem szól senkihez sem, csak leül, és feláll, valamit mondani szeretne, de a szava eláll. Ma van a hetedik nap, mindenki vár, jön-e a nagymama újra vagy vége van már. Elsötétül az ég, belepi a házat, elüti az úra az éjfélt, hangját hallják a nagymamának: “Hol a kisunokám? Kérlek, jöjj ide! Hallod-e leánykám, ne tegyél ilyet! Ne csald meg soha, ki szeret téged, lehet jó a pillanat, de csúnyán ér véget. | S úgy végzed, mint én élsz bűntudattal, s ha már nem élsz nem leled nyugtodat. Mikor meghaltam, találkoztam velük, s engem hibáztattak, hogy véget ért életük. Tehát ne játssz érzelmekkel, főleg másokéval ne, ha nem szeretnél a lelkiismerettel örök harcokat te!” Elüti az óra az egyet, a nagymama eltűnik, hallgatja a család a csendet végre mindenki megnyugszik. Eltelt huszonöt év, a kislány nagylánnyá lett, elfelejtette, ami történt, öt éve férjezett. Az eltelt öt év, nagyon boldog volt, minden ment a maga rendjén, és semmi gond nem volt. Gond csak akkor lett, mikor új inas költözött a házba, s a lány szerelmes lett, férje mellett az inasába. Még az első lövés után, semmi nem történt, de a második után eszébe jutott a régi eset, a ház fölött besötétült az ég, s előjöttek a régi szellemek. S ott a két halott a házban, a lány ájultan fekszik, a három szellem a magányban újra csak veszekszik. 1998. szeptember 27. |
Comments are closed.
|
A szerzőrőlÜdvözöllek! Arhívum
October 2015
Kategóriák |